Egyenlőek, azonosak vagy igazságtalanok a nők lehetőségei a munkahelyen? Örök kérdés, amelyre eltérően válaszol a piac, a feminizmus és a magyar társadalom. Elnyomják a magyar munkahelyeken a nőket? Vagy egyre halványabb a különbség?

A mai társadalom szájjal megértő és zászlóra varrható szlogeneket kiköpő mozgalmi sávjában kedvelt motívum a nők munkához való egyenlő joga és az „azonos munkáért azonos fizetést elv”. Nem mindenki számára nyilvánvaló, hogy a feminizmus gyökerei a marxizmusban keresendőek. Ezért, ha kissé mélyebbre ásunk a fősodratú vélemények között, a nembaloldali, piacbarát véleményvezéreknél olyan mondatokat is hamar föllelhetünk, mint „szabályozzon a piac, döntsön a tőke, senki ne avatkozzon be!” – stb. Most akkor kell segítség vagy hagyjunk mindent a maga útján haladni?

Az egymást segítő nők jelensége persze mindennapos, ennek ellenére makacsul tartja magát az hit, hogy a nők inkább csak gáncsolják egymást, ha a karrierjükről van szó. A legnagyobb ellenség a nők számára egy erős nő a munkahelyeken – hangzik a figyelmeztetés. A méhkirálynő elutasítja, hogy segítsen másoknak; ha egy ilyen nőtől nőként segítséget vagy tanácsot akarunk kérni, bevágja előttünk az ajtót. Férfi férfivel soha nem képes oly kegyetlen és kíméletlen lenni, mint nő a nővel.

A férfiaknál a fiatalok beavatása, „szívatása” legtöbbször nyílt egyszerűséggel történik. A nők ezzel szemben a meggyötrendő másikkal sokszor kedvesnek, segítőkésznek mutatkoznak, tündögnek, dicsérik és főleg, mert hülyének is nézik, kétértelmű szurkapiszka célzásokat tesznek alakjára és öltözködésére. A háta mögött azonban nyírják szorgosan, ügyesen.

Még a legmegengedőbb hangok is elismerik, hogy ez a méhkirálynő jelenség létező és valós. Véleményük szerint a jelenség oka az, hogy a nőket törékeny helyzetük megvédése kényszeríti a kegyetlenségre. Kutatások bizonyítják, hogy ha a férfiak által uralt környezetben a nők nem érzik biztosnak a helyüket, akkor vonakodnak közbenjárni más nőkért. Egy tehetséges társuk fenyegetést jelent számukra, ha csak egy hely van az asztalnál a nőknek.

Ez a viselkedés azonban nem eredendően a nőkre jellemző, hanem természetes reakció, amellyel bármilyen diszkriminációra reagálunk, ha egy nem domináns csoporthoz tartozunk. Attól tartva, hogy saját csoportjukat nem értékelik mások, néhányan inkább elkülönülnek. Valószínűleg, ha egyre több nő kerülne magas pozíciókba a munkahelyeken, ezzel párhuzamosan a méhkirálynő jelenség is eltűnne. Ezzel pedig „igaza lenne” annak a végtelenül szexista sörreklámnak, amelyben modellszerű nők cserélnek perfekt outfitben izzót munkaállványról, miközben a férfiak sörözve meccset nézhetnek. Amíg ez a reklám adásba mehet, nyilvánvaló, hogy van teendőnk a nők karrierlehetőségének segítése terén.

Szerző: Sarnyai Tibor

https://citynews.hu/wp-content/uploads/2016/08/bbf9fe87e4ef6c97f5e27a8829737a56.jpeghttps://citynews.hu/wp-content/uploads/2016/08/bbf9fe87e4ef6c97f5e27a8829737a56-150x150.jpegNews CityÉletmódfeminizmus,munkaerőpiac,női egyenjogúság,női főnök,női karrier,női kolléga,nők helyzete a munkaerőpiaconEgyenlőek, azonosak vagy igazságtalanok a nők lehetőségei a munkahelyen? Örök kérdés, amelyre eltérően válaszol a piac, a feminizmus és a magyar társadalom. Elnyomják a magyar munkahelyeken a nőket? Vagy egyre halványabb a különbség? A mai társadalom szájjal megértő és zászlóra varrható szlogeneket kiköpő mozgalmi sávjában kedvelt motívum a nők munkához...