Minden egyes vasárnap reggel megfogadom magamnak, hogy “új hét, új élet”… annyira belelkesülök, hogy alig bírok elaludni. Félálomban látom, ahogy könnyed gazellaként lefutok 10 kilométert a teremben egyetlen izadtságcsepp nélkül. Ilyenkor gondolatban szakítok minden egyes laktató szerelmemmel, és elképzelem, hogy milyen jó lesz nekem, ha holnaptól majd Mr. brokkolival járok.

shutterstock_120393655

Dolce Vita 2.0

Lusta vagyok és szeretek enni. Sőt! Kifejezetten agresszívvé tesz, ha nem jutok időben ételhez. Emiatt világéletemben “hendikeppel” indultam minden fogyókúrán. A 30+ elején elkezdtem kísérletezni. Megvettem életem első kondi terem bérletét és még személyi edzőt is fogadtam. Pechemre a futópadról pont a helyi gyorsétteremre láttam és az utolsó harminc percet már rendszerint azzal töltöttem, hogy fejben összepattintottam magamnak egy tartalmas menüt. Az álmodozásban annyira elfáradtam, hogy már ahhoz is energia italra volt szükségem, hogy lezuhanyozzak.

 

Gyere táncolj, gyere táncolj még!

Hamar rájöttem, hogy futni, na, azt így nem fogok, mert nem csak a hátsómnak nem jön be a kialakított pad-gyorsétterem kombó, de a pénztárcámnak sem. A sok remek “kistermes” program közül kellett hát válogatnom. Nem akartam fanatikus, “szülés után hasizmot építek magamnak” anyukák között újra szocializálódni, ezért a lazábbnak tűnő táncos testépítőket választotam. Imádtam. Olyan jól ment, annyira laza voltam, hogy a második órán kifordult a térdem és elszakadt a keresztszalagom… tapasztalat Nr.2. erotikus, rúdon tekergek táncba nem érdemes a jövőben sem belekezdjek…legalábbis hódítás céljából.

 

Ha, itt lennél velem….

Mármint, Te Jóisten! Mit tennél, ha itt lennél most velem?! Próbálkoznál tovább vagy elfogadnád a tényt, hogy Magyarország domborzati térképe mellé lassan felnöveszted magadra egész Európáét és ahogy öregszel oszlopszerű, túlsúlyos lábaidon hordod majd az öregekre jellemző nagy orrodat és megnövekedett füleid mellett elengeded, hogy már összesúgnak a hátad mögött, hogy “Segítség, Földrengés!”…

Én döntöttem. S bár úgy is “vagyok”, hogy nem sportolok, elszántan fogom keresni a nekem megfelelő mozgásformát. Mert talán még 1-2 évig nyugtatgathatom magam, hogy “amit lelkiismeretfurdalás nélkül eszel meg, az nem hízlal”, de hamarosan már nem lesz semmilyen mentségem arra, hogy miért két székre van szükségem a gyerek iskolai fellépésének megtekintéséhez.

 

Szóval, most… befalom az utolsó kocka csokimat! És szakítok veled tunya, lomha élet! A következő randim Möszijő Jógával lesz! Holnaptól jön az igazi újvilág. Átraktam a napot! Mostantól kedden kezdem. Talán így sikerül!  Ja, és Mr. Brokkoli, a tiéd vagyok forever!

 

EniKovács

https://citynews.hu/wp-content/uploads/2016/01/shutterstock_120393655-1024x843.jpghttps://citynews.hu/wp-content/uploads/2016/01/shutterstock_120393655-150x150.jpgNews CityÉletmódegészség,életmód,fogadalom,futás,mozgás,sport,sportmentes életMinden egyes vasárnap reggel megfogadom magamnak, hogy “új hét, új élet”… annyira belelkesülök, hogy alig bírok elaludni. Félálomban látom, ahogy könnyed gazellaként lefutok 10 kilométert a teremben egyetlen izadtságcsepp nélkül. Ilyenkor gondolatban szakítok minden egyes laktató szerelmemmel, és elképzelem, hogy milyen jó lesz nekem, ha holnaptól majd Mr. brokkolival...