Az egyetemi ifjúság és a hozzá csatlakozó tömeg azt mondta 1956-ban: ne legyen akárhogy! Elég a megalázottságból, a félelemből és kiszolgáltatottságból, az éjszakai elhurcolásokból és a rögtönítélő népbírósági perekből. Ezzel kezdődött a magyar szabadságharc. De melyek voltak a valóságosan jelentős pillanatok, és vajon hány ártatlan ember halt meg az igazságért és a szabadságért?

A forradalom kirobbanása:

1956-ban újra temették Rajk Lászlót és társait. Rajk László kommunista politikus, miniszter, 1945 után pedig belügyminiszterként a Rákosi-diktatúra és terror kiépítésének fontos szereplője volt.

  • Október 16.: A szegedi egyetemisták létrehoztak egy ifjúsági szervezetet függetlenül a kommunista irányítástól. Példájukat az ország többi egyetemén is követték.
  • Október 22.: A Műegyetem diákjai elhatározták, hogy másnap tüntetéssel fejezik ki szolidaritásukat a lengyel néppel és előadják a 16 pontos követeléseiket.

A 16 pont:

  1. a szovjet csapatok azonnali kivonása Magyarországról
  2. új Központi Vezetőség választása
  3. Nagy Imre miniszterelnöki kinevezése, a sztálinista Rákosi-korszak minden bűnös vezetőjének azonnal leváltása
  4. Rákosi és társainak felelősségre vonása
  5. Szabad választások, a munkásság sztrájkjogának biztosítása
  6. a magyar-szovjet és magyar-jugoszláv politikai, gazdasági és szellemi kapcsolatok felülvizsgálata és új rendezése a politikai és gazdasági teljes egyenrangúság és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján
  7. az egész magyar gazdasági élet átszervezése szakembereink bevonásával és vizsgálják felül a tervgazdaságon alapuló egész gazdasági rendszert a magyar népünk létérdekeinek szem előtt tartásával
  8. külkereskedelmi szerződéseink és a soha ki nem fizethető jóvátételek tényleges adatainak nyilvánosságra hozása
  9. az iparban alkalmazott normák teljes revíziója, a munkások és értelmiség bérköveteléseinek sürgős és alapvető rendezése, valamint a munkások létminimumának megállapítása
  10. beszolgáltatás eltörlése
  11. a Szovjetunióba kihurcolt hadifoglyok és polgári személyek azonnali hazaszállítása, beleértve a határon kívül elítélt foglyokat is
  12. szólás-és sajtószabadság
  13. a Sztálin-szobor lebontása
  14. a Kossuth-címer visszaállítása
  15. A Budapesti Műszaki Egyetem ifjúsága egyhangú lelkesedéssel teljes szolidaritását nyilvánít ki a lengyel és varsói munkásság és fiatalság felé a lengyel nemzeti, függetlenségi mozgalommal kapcsolatban
  16. Az Építőipari Műszaki Egyetem diáksága a leggyorsabban felállítja a MEFESZ helyi szervezeteit és elhatározta, hogy folyó hó 28-ra (szombat) Budapesten Ifjúsági Parlamentet hív össze, melyen küldöttségekkel részt vesz az ország egész ifjúsága. Holnap, folyó hó 23-án délután. fél három órakor a műszaki és egyéb egyetemek ifjúsága a Műegyetem előtti téren gyülekezik, onnan a Pálffy térre (Bem tér) a Bem-szoborhoz vonul, és megkoszorúzásával fejezi ki együttérzését a lengyel szabadságmozgalommal. E felvonuláshoz az üzemek dolgozói szabadon csatlakozhatnak.

5

A tömeg egy része a Parlament előtt követelte, hogy Nagy Imre szóljon hozzájuk.

  • Október 23.: Este ledöntötték a Sztálin-szobrot és a Blaha Lujza téren darabokra vágták. 20:00 órakor innen sugározták felvételről Gerő Ernő belügyminiszter beszédét. A tüntetők követeléseik beolvasását akarták, de az épületet védő Ávósok közéjük lőttek. A tömeg egy része fegyvert szerzett és megkezdődött a harc. A felkelők elfoglalták a Rádiót és támadás ért több rendőrőrsöt, nyomdát és fegyvergyárat.

 

A felkelés első napjai:

Október 23-án megjelentek Budapest utcáin a szovjet páncélosok és beavatkoztak a harcba. A pártvezetés ismét miniszterelnökké nevezte ki Nagy Imrét. Gerőt leváltották és helyére Kádár János került. A tüntetések és harcok több vidéki városra is átterjedtek.

  • Október 25. – vérengzés: Megrázó volt a Kossuth-téri vérengzés. Ez volt a forradalom legvéresebb budapesti eseménye, amit az 1956. október 25-ei „véres csütörtök” néven ismer az utókor. Az összegyűlt tömeg civil tüntetőkből állt, ahol a férfiak mellett nők, gyerekek és idős emberek is álltak. A tömeg a szovjet katonákkal kezdett barátkozni, mire Szerov riasztólövések leadására adott ki parancsot, amelyek nagy pánikot okoztak a téren. Egy újabb szovjet harckocsi jelent meg, amely már célzott lövéseket adott le a szobornál összetömörült tüntetők felé. Előbb a mai Vértanúk terénél lőtt ki repeszgránátokat, majd a Nádor utca elé visszavonulva újabb sorozatlövéseket adott le.

4

1

A gyárakban munkástanácsokat, az intézményekben forradalmi bizottságokat alakítottak. Utóbbiak egyre több városban vették át a hatalmat. Az 1848-ban felszámolt pártok pedig ismét szerveződni kezdtek.

 

A forradalom győzelme

  • Október 28.: a kormány kihirdette a fegyverszünetet, az ÁVH feloszlatását és a szovjet csapatok kivonását Magyarországról.
  • Október 30.: feloszlott az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) és létrejött az MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt) reformkommunista többségű vezetéssel.

Nagy Imre tárgyalásokat kezdett egy koalíciós kormány megalakításáról. Egyes forradalmár csoportok megostromolták a budapesti pártközpont Köztársaság téri székházát. Valamint Király Béla vezetésével létrejött a Nemzetőrség.

  • November 1.: Nagy Imre bejelentette Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből, kinyilvánította az ország semlegességét, a harcok pedig megszűntek.

Nemzeti környezet és megtorlás

A szovjet vezetés folyamatosan ülésezett, majd október 28-án elfogadták a fegyverszünetet. 31-én azonban fordulatot vettek az események, a szovjetek megszerezték a legfontosabb kommunista pártok hozzájárulását az intervencióhoz, azaz az erőszakos beavatkozáshoz. November 4-én a világ legerősebb szárazföldi hadserege indult meg Magyarország ellen.

Kádár ellenforradalomnak minősítette a felkelést. Megkezdődtek a letartóztatások, több vidéki városban is szétverték a tüntetéseket, betiltották a forradalom oldalára állt szervezeteket, kormánybiztosokat küldtek a helyi szervek és nagyüzemek ellen, és sor került az első kivégzésekre is.

A társadalom ellenállása megszűnt, több mint 180 ezer ember disszidált. Többségük a megtorlás ellen menekült el, ami így is sokakat utolért.

1957-ben az újabb megmozdulások ellen megszervezték a Munkásőrséget. Az újjászervezett honvédség továbbra is szovjet irányítás alatt volt, feladata a belső rendfenntartás helyett, inkább a szovjet célok szolgálataként lett megfogalmazva (egy esetleges 3. világháború bekövetkezésekor).

1958. június 16-án kivégezték Nagy Imrét.

2

3

Szerző: Zsidákovits Lulu Dóra

http://citynews.hu/wp-content/uploads/2018/10/1956-forradalom.jpghttp://citynews.hu/wp-content/uploads/2018/10/1956-forradalom-150x150.jpgNews CityBelföldoktóber 23.,szabadságharc,történelemAz egyetemi ifjúság és a hozzá csatlakozó tömeg azt mondta 1956-ban: ne legyen akárhogy! Elég a megalázottságból, a félelemből és kiszolgáltatottságból, az éjszakai elhurcolásokból és a rögtönítélő népbírósági perekből. Ezzel kezdődött a magyar szabadságharc. De melyek voltak a valóságosan jelentős pillanatok, és vajon hány ártatlan ember halt meg az...