Az általános iskola felső tagozatától elkezdődik egy fénysebes út a szülői összeroppanásig. Ahogy középfokú tanulmányokba kezd gyerekünk, a helyzet csak fokozódik. A kamasz bezár, öntudatos lesz és teljesen elutasít mindent, amit szülei kérnek, mondanak. Sokan szülő van úgy vele, hogy bárcsak egyszerű szobanövényként vészelhetné át ezt az időszakot…

Mit érez a kamasz, miért ilyen elutasító?

Természetes folyamat, hogy 11 éves kor után a gyerekek fokozatosan lökik el maguktól szüleiket. Folyamatossá válnak a harcok, az egymással való szembeszállások. Mindkét fél energiáit leköti ez a küzdelem. Anyaként, apaként viszont nem kell belemenni az összes csatározásba, van, amit jobb, ha ráhagyunk a kamaszokra. Ahhoz, hogy ezt önmagunkkal békében tudjuk megtenni, meg kell értenünk azt, hogy mi zajlik le a gyerekünkben.

Bár a kamasz gyerek magabiztosnak tűnik kívülről, jobb, ha tudod, hogy belül minden káosz. Ő maga sem érti, hogy mi történik vele. Talán pont ez az óriási dac elsődleges oka. Ő semmi mást nem érez, csak azt, hogy a nyugalommal eltelt gyerekéveket felváltotta valami más, olyan, amit nem ért. Óriási változások zajlanak le benne: hormonálisan, fizikailag, személyiségében, gondolkodásában. Átalakul az idegrendszere, ami kihat lényegében mindenre, amit megél, megtapasztal.

A szülő elsődleges feladata ezért az, hogy megpróbáljon segíteni. A támogatás első lépése az, hogy úgy kezeljük a kamaszkort, mint egy természetes folyamatot. Mi is átestünk rajta. Kis erőfeszítéssel még felidézhetjük, mi minden zajlott le bennünk: függetlenedési vágy, szorongások, óriási kérdőjelek, megválaszolatlan kérdések. Az empátia és az, hogy ismerjük gyerekünket, legjobb segítőink abban, hogy láthatatlanul biztonságot nyújtsunk ellenségesnek tűnő gyerekünknek. Meg kell értenünk, hogy nem ránk haragszik, nem minket utál, csupán teljes erejével, de ösztönösen azon van, hogy leváljon rólunk.

Nem jó megoldás, ha túl fontoskodó, mindent apró lépést figyelő és irányítani akaró szülői szerepet veszünk fel. Hagynunk kell, egészséges keretek között, hogy önálló személyisége kifejlődhessen. Nem érdemes megsértődni azon, hogy titkai lesznek, nem mond el dolgokat, amit korábban megtett. Ő azért nem avat be a problémáiba, mert nem akarja, hogy azt gondoljuk, ő nem bír el velük. Éppen ezért, érdemes egy lépéssel háttérbe vonulni és megvárni, míg ő jön hozzánk. A fájdalmat le kell győznie minden szülőnek, nem szabad hibáztassa se magát, se a gyerekét. A kamasz maga is csodálkozik saját reakcióin. Sokszor a hirtelen kikiabált bántásai miatt szégyelli magát, csak tanácstalanságát leplezi. Adj neki időt! Biztosítsd arról, hogy végső esetben ott vagy te is, hozzád bármikor fordulhat, akár csendben, kioktatás nélkül is meghallgatod.

Az éles nyelvű kamasszal soha nem könnyű. De ha nem hagyjuk, hogy kialakuljon a saját véleménye, azzal komoly jövőbeni problémákat okozunk neki. Nem a te gyerekedben van a hiba, ha kritizál. Megnyugodhatsz! Mind ezt csinálják. Idővel majd megtanulja kezelni az indulatait is. Ebben pedig mintát eddig te és környezete adtatok. A legjobb, amit tehetsz, hogy nem leszel partner a vitában, hanem hagyod, hogy elmondja a véleményét. Először borzasztó érzés lesz, de mindez idővel egy nagyon együttműködő kapcsolattá fejlődhet köztetek. Ezzel segíted, hogy ne érezze magát kisebbrendűnek és magányosnak. Megbecsüléssel tölti el, hogy meghallgatták, ér valamit az ő hangja is. Hozzáállásoddal egy empatikus felnőttet nevelsz ki belőle, aki képes lesz mások véleményét is tiszteletben tartani.

Ne gondold tehát, hogy nincs szüksége már rád. Csak neked kell most okosabbnak lenni. Ha nem kezdesz bele vele az apró kis harcokba, hanem ésszerű szabályokat, határokat állítasz fel közösen vele együtt, akkor nyitottabb lesz irányodba. Ha pedig még azt is hagyod, hogy néha az övé lehessen az utolsó szó, mi több, még meg is dicséred, garantáltan nem kell egysejtűként végig szenvedd ezt az időszakot. Ne faggasd, ne piszkáld, ne sértődj meg, hanem hagyd élni, engedd, hogy kijavítson dolgokat és dicsérd. Ha pedig nagyon nem megy, akkor engedd, hogy valaki segítsen. Egy olyan személy, akiben gyereked megbízik. Egy jó családi „mediátor” sok helyzetet megmenthet.

Ha a kamasz átlépi a határokat, nem tiszteli a családi értékeket, akkor viszont lépned kell. Tanítsd meg neki, hogy ha ő nem tiszteli a te véleményedet, akkor milyen alapon várja el, hogy te tiszteld az övét. Magyarázd el neki, hogy bizonyos határokat nem léphet át. Nem sérthet meg senkit azért, mert másképpen gondolkodik.

Szintén határozott fellépésre van szükség akkor, ha a gyereked a benne zajló dolgokat nem tudja feldolgozni és veszélybe sodorja magát. Beszélj vele arról, hogy úgy váljon egyéniséggé, hogy közben nem enged olyan nyomásoknak, amik akár az életébe is kerülhetnek.

Szerző: Kovács Eni

Forrás: csaladinet.hu

http://citynews.hu/wp-content/uploads/2017/12/kamasz-1.jpghttp://citynews.hu/wp-content/uploads/2017/12/kamasz-1-150x150.jpgNews CityÉletmódgyereknevelés,kamasz lázadás,kamaszkorAz általános iskola felső tagozatától elkezdődik egy fénysebes út a szülői összeroppanásig. Ahogy középfokú tanulmányokba kezd gyerekünk, a helyzet csak fokozódik. A kamasz bezár, öntudatos lesz és teljesen elutasít mindent, amit szülei kérnek, mondanak. Sokan szülő van úgy vele, hogy bárcsak egyszerű szobanövényként vészelhetné át ezt az időszakot… Mit...