A vidéki városokban a nyolcvanas évekig, a fővárosban még ma is lehet disznótorost kérni a henteseknél. Érdemes megismerni két harapás között, hogy hogyan is nézett ki a régmúltban egy valódi vidéki disznótor.

Így, télvíz idején tartották a falvakban az év egyik legnagyobb és legszínesebb eseményét: a disznótort. Látogatóként tanúi lehetnénk annak, hogy a sertés orrára kötél kerül, majd három-négy ember birkózik vele. Megvillan a böllér kése, és nyomában felhangzik a gömbölyűre hízott jószág kétségbeesett sivítása. Percek múlva már világít a szalma magasra csapó lángja, hogy leperzselje az áldozati állat göndör szőrét. Esetleg a modern technika, a gázláng, amely megteszi a magáét. Máris jöhet néhány kupica pálinka, amelyet illik a lepörzsölt disznó körméből kihörpinteni.

A disznó már hófehérre van súrolva. A böllér egy újabb korty kisüsti után megkérdezi: Gazduram, orjára vagy karajra bontsam a jószágot? Orjára annyit tesz, hogy a bontást a disznó hátáról kezdik, karajra pedig, hogy a hasáról és a gerincet hosszában kettévágják.

Az asszonyok ekkor már abálják a vért, tisztítják és zsírra vetik a vöröshagymát, majd néhány darab hús is kerül, egy kis szalonnásabb, egy kis húsosabb, egy kis máj, készül a pompás reggeli. Hagymás vér, sült húsdarabok, sült máj, házi savanyúságok, friss kenyér, lakoma már korán.

Erre az időre a disznó szétbontva az asztalon hever. A böllér nagy szakértelemmel csinosítgatja a sonkákat, válogatja a kolbásznak valót, alakítja a szalonnákat. A család apraja-nagyja kiveszi részét a munkából. Ebédre pörkölt készül.

Komoly szakértelmet igényel a kolbász ízesítése, sokan már patikamérleggel mérik ki a fűszereket, hagyományosan persze még szájíz szerint ízesítettek. Külön tudomány a hurkához való rizskása kifakadoztatása és a hurka fűszerezése. Egyes helyeken majoránnát tesznek bele, máshol csak sóval és borssal ízesítik. Ahány ház, annyi szokás, íz.

Estére végül betöltve a hurka, a kolbász, a disznósajt, amit gömböcnek is hívnak egyes tájakon. A sonkák, szalonnák sóban vagy páclében fürdenek, hogy nemsokára füstre kerülhessenek. A tepertő is kisült, a zsír bödönökben várja a további felhasználást. A konyha felől egyre íncsiklandóbb illatok szállnak. Aztán végre: a háziasszony asztalhoz szólít, ahol már ott gőzölög az orjaleves, amelyről csak a hazai disznótorok szerencsés résztvevői tudják, milyen csodában van részük. Csigatészta úszik benne, s a színe sárga, mint az arany.

A hagyományok ismerői tudják, hogy a leves után szárma, azaz töltött káposzta következik, mégpedig nem rizzsel, hanem árpakásával a töltelékében. Majd sült hurka és kolbász kerül az asztalra, esetleg kolbászhússal töltött szűzpecsenye. A fejedelmi lakomát végül egy kis szilvalekvárral töltött hájas kiflivel vagy hajtogatott tepertős pogácsával koronázhatjuk meg. A lakmározásnak ezzel tulajdonképpen vége, hazamenni azonban még a világért sem szabad, ürülnek a borospalackok, nótaszó hallatszik, jó munkához illő mulatozás kezdődik.

Szerző: Sarnyai Tibor

http://citynews.hu/wp-content/uploads/2017/01/disznótoros2.jpghttp://citynews.hu/wp-content/uploads/2017/01/disznótoros2-150x150.jpgNews CityÉletmóddisznótoros,disznóvágás,food porn,hurka,kolbász,téli gasztronómiaA vidéki városokban a nyolcvanas évekig, a fővárosban még ma is lehet disznótorost kérni a henteseknél. Érdemes megismerni két harapás között, hogy hogyan is nézett ki a régmúltban egy valódi vidéki disznótor. Így, télvíz idején tartották a falvakban az év egyik legnagyobb és legszínesebb eseményét: a disznótort. Látogatóként tanúi lehetnénk...