A XX. század magyar történelme kevésszer szólt a teljesítménnyel kiérdemelt, kiszámítható gyarapodásról. Az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása után a bűnbaknak kikiáltott zsidóknak kellett menekülniük, a II. világháború után a Horthy-rendszer kegyeltjeinek. 1956-ban 200 ezer olyan magyar szökött külföldre, aki nem tudta elképzelni további életét a szovjet érdekszférában.

Bár Arany János kiemelkedő költőnk, nagyságát nehéz elmagyarázni a magyar nyelvterületeken túl. Akadnak azonban olyan magyarok, akik univerzálisat alkottak valahol a világban. A legenda szerint a hidegháború végén Gorbacsov elhűlten szemlélte a Ronald Reagent elkísérő Teller Edét: alig hitte, hogy többek között vele tudott az USA csillagháborús terve felülkerekedni a Szovjetunión. Teller Ede a legendás, Nobel-díjasok sorát felnevelő Fasori Evangélikus Gimnázium diákja volt. Ő nem a szovjetek elől menekült, hanem még korábban, a zsidók felsőoktatásba kerülését szabályozó numerus clausus törvény okán. Családját Rákosiék kitelepítették, kutatótársa, Szilárd Leó közbenjárásával tudtak csak az ötvenes években Teller után repülni az Egyesült Államokba.

Akadt persze, akit tenyerén hordozott a moszkovita rendszer, ennek ellenére távozott. Puskás Ferenc, a legendás Öcsi bácsi a kispesti Budapest Honvéd őrnagyaként, az Aranycsapat ünnepelt csatáraként döntött úgy, hogy az 1956-os forradalom után nem tér haza. Puskás 1943-ban lépett először tétmeccsen pályára, nagy sikereit a második világháború után, az 1950–1954 között veretlen magyar válogatottal érte el. A forradalom kitörésekor a Honvéddal egy Európa Kupa-mérkőzésen vendégszerepelt Spanyolországban. A csapat úgy döntött, vár a visszatéréssel. Januárra a szovjet hadsereg maradt az úr, így Puskás úgy döntött, Bécsben marad.

A magyar szövetség által kiharcolt eltiltás lejárta után Spanyolországban, a Real Madrid csapatánál folytatta karrierjét. A királyi gárdával egészen 1960-ig volt a BEK (Bajnokok Európa Kupája) veretlen sztárja, az év végén azonban az ősi rivális Barcelona letaszította őket a trónról. Puskás 39 évesen fejezte be játékosi pályafutását. Csak 1981-ben kapott először lehetőséget a korábban dezertőrként számon tartott Puskás Ferenc, hogy hazautazhasson.

Másmilyen, fordított disszidensi pályát járt be első és jelenleg egyetlen irodalmi Nobel-díjasunk, Kertész Imre. A 2002-ben Nobel-díjat kiérdemlő regényét, a Sorstalanságot 1973-ban utasította el a Magvető, csak 1975-ben jelenhetett meg a Szépirodalmi Könyvkiadónál – és maradt tökéletesen visszhangtalan. Kertész Imre a Nobel-díjáig csak kevesek által ismert íróként tengette életét Magyarországon. A Nobel-díj jelentette hírnevet és a vele járó anyagi előnyöket fordította arra, hogy kimeneküljön a szűkösnek bizonyuló Magyarországról és Berlinben telepedjen le. Egyedül az elhatalmasodó Parkinson-kór vette rá, hogy hazatérjen. Budapesti lakásában hunyt el 2016 tavaszán.

Szerző: Sarnyai Tibor

http://citynews.hu/wp-content/uploads/2016/12/puskás-ferenc-1024x682.jpghttp://citynews.hu/wp-content/uploads/2016/12/puskás-ferenc-150x150.jpgNews CityBelfölddisszidálás,disszidensek,Kertész Imre,magyar kivándorlás,Puskás Öcsi,Teller EdeA XX. század magyar történelme kevésszer szólt a teljesítménnyel kiérdemelt, kiszámítható gyarapodásról. Az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása után a bűnbaknak kikiáltott zsidóknak kellett menekülniük, a II. világháború után a Horthy-rendszer kegyeltjeinek. 1956-ban 200 ezer olyan magyar szökött külföldre, aki nem tudta elképzelni további életét a szovjet érdekszférában. Bár Arany János kiemelkedő...