A kérdés körüljárását akár kezdhetnénk onnan is, mi az, hogy ifjúság és miért szorul bármilyen segítségre. A fiatalság persze nehezen behatárolható fogalom, hiszen sokan felnőttekhez mérhető életet élnek 13-14 éves koruktól, ugyanakkor kedves negyvenesek kérik ki maguknak, ha nem tartjuk őket fiatalnak. A lányanyákon és az önérzetes középkorúakon túl azonban van egy réteg, amely jó néven veszi a segítséget akkor, amikor épp elindítja saját életét.

OKJ szerinti ifjúságsegítő szakképzés hazánkban 2003-ban indult el. Ma már az ország több településén elvégezhető államilag finanszírozott és költségtérítéses módon, nappali és levelező formában egyaránt.

A képzés programja szerint az ifjúságsegítő alapvető feladata a fiatalok aktivizálása, kulturális és közösségi életük szervezése, a diákok érdekvédelme és helyi közösségeik támogatása. Fontos feladata az eltérő módon élő, gondolkodó csoportok közötti kapcsolatépítés, valamint a különböző szubkultúrák közötti párbeszéd kiépítése. Kiemelt feladata az ifjúságsegítőknek a fiatalok munkába állásának segítése, a felnőtt emberhez méltó életkörülmények kialakításának támogatása, ehhez kapcsolódóan pedig a (nem kéretlen) tanácsadás.

Az ifjúságsegítők nagyon ritkán forprofit szervezetekben, de a legtöbbször nonprofit civil szervezetekben, állami vagy önkormányzati intézményekben dolgoznak. Országosan összesen tizenkilenc helyen tanulhat bárki ifjúságsegítőnek, egy kivételével az összes egyetemen vagy főiskolán indul felsőfokú szakképzésként.

Az ifjúságsegítők számára a képzés alatt ötven órás szakmai gyakorlat van előírva. Ehhez fontos, hogy megfelelő legyen a kommunikáció a gyakorlati hely és az oktatási intézmény között, hogy a tanulók olyan feladatokat kapjanak, amelyekre tényleg felkészültek.

Az ifjúságsegítő a gyakorlatban legtöbb időt pályázatírással fogja tölteni, majd az adott projektekben résztvevők felkészítésével foglalkozik. Nem ritka, hogy a saját maga által megírt pályázattal nyer pénzt, és így tudja egy-egy tervét megvalósítani – ebből következően a pályázatírásban és a szponzorok felkeresésben is jártasnak kell lennie.

A hivatást azoknak lehet ajánlani, akik flexibilis személyek, könnyen alkalmazkodnak új szituációkhoz, illetve emberekhez. Elfogadás, tolerancia, nyitottság: talán ez a három tulajdonság a legfontosabb az ifjúságsegítőknél. Ezen kívül még a jó helyzetfelismerés, emberismeret segíthet, de fontos a gyors alkalmazkodás és döntéshozás képessége, illetve a határozottság.

Aki olyan szerencsés, hogy a forprofit szektorban talál munkát, annak jár a diplomás minimálbér. Viszont nehéz ebbe a körbe bekerülni. A nonprofit szektorba sima út vezet, de aki ebből akar megélni, annak keményen kell dolgoznia ahhoz, hogy ez sikerüljön.

Mielőtt bárki belevágna a hivatásba, előtte mindenképpen menjen el önkéntesnek egy olyan civil szervezethez, melynek az ifjúságsegítés a profilja.

Szerző: Sarnyai Tibor

http://citynews.hu/wp-content/uploads/2016/09/HappyChildren.jpghttp://citynews.hu/wp-content/uploads/2016/09/HappyChildren-150x150.jpgNews CityÉletmódcivil szervezet,forprofit,gyerekek segítése,ifjúságsegítő,ifjúságsegítő képzés,nonprofit,segítő hivatásA kérdés körüljárását akár kezdhetnénk onnan is, mi az, hogy ifjúság és miért szorul bármilyen segítségre. A fiatalság persze nehezen behatárolható fogalom, hiszen sokan felnőttekhez mérhető életet élnek 13-14 éves koruktól, ugyanakkor kedves negyvenesek kérik ki maguknak, ha nem tartjuk őket fiatalnak. A lányanyákon és az önérzetes középkorúakon túl...