Nem vagy feleség, nem vagy kedves, sem szerető, sem társ. Hogy ki vagy? Az, aki előtte voltál. Hogy úgy érzed nem vagy már ugyan az? De, csak most kiszálltál egy csónakból, amiben valaha együtt eveztetek, ami süllyedni kezdett; és most egy félelemmel teli, hitet vesztett, kétségbeesetten levegőért kapkodó fuldokoló vagy. Pedig csak emlékezned kellene, hogy mire voltál képes, egyedül is. Úsztál, szelted az élet vizét, és nem is rosszul.

Nyugodj meg, szedd egyenletesen a levegőt, ne félj, ne kapkodj, mert csak így lehet a felszínen maradni. Emeld magasba a fejed, tempózz és érezd, ahogy átjárja a tested újra az élet. Azt mondod nincs elég erőd? Akkor nyújtsd ki a lábad, mert lehet, hogy a talaj, amit úgy érzed kihúztak alólad, ott van. Csak a hullámok voltak nagyok. De a vihar elvonult, a víz elcsendesedett. Csak higgy magadban, merj egyedül is: tedd le a lábad és állj fel!

Önsajnálat – Egyenes út a nyílt vízre

Mit tegyünk, hogy ne sodorjon magával az ár? Úszni és dolgozni kell, mint mindenért az életben. Persze, könnyebb elengedni magunkat, és csak lebegni a víz tetején, önsajnálatba és fájdalomba burkolódzva. De akkor ne csodálkozzunk, hogy egyszer arra eszmélünk, hogy a tenger közepén találjuk magunkat, távol mindentől, mindenkitől, magányra kárhoztatva, mély depresszióban, ahonnan már nehéz vagy épp lehetetlen kiúszni.

Hibáztatás, hárítás – Egyedül a viharos tengeren

válás

Ujjal mutogatni, hibáztatni, szitkozódni, panaszkodni könnyű, de ezzel csak vihart kavarunk a körülöttünk lévő vízen. Elemezzük ki a helyzetet, ne a másik felet, mind inkább a váláshoz vezető úton betöltött szerepünket ismerjük fel. Lássuk be, ha hibáztunk, vagy épp csak nem tettünk semmit azért, hogy az úton visszaforduljunk. A legtöbb esetben, aki támad, az csak saját hibáit, vagy nem épp pozitív tetteit próbálja palástolni. Mert egy válás csak úgy történhet meg, ha hoztunk egy döntést valaki mellett. Ha őt vádoljuk, vagy tesszük felelőssé, azzal saját magunkat, választásainkat minősítjük.

Gyász és elengedés – Útban a part felé

Tempózz, dolgozz és légy türelmes! Partot érni nem könnyű és nem kevés idő, de megéri. Ússzunk kitartóan, és ne akarjunk útközben másik csónakba felmászni, mert ha azt tesszük, nem hagyunk időt az elengedésre, és akaratlanul is, de magunkkal húzzuk mindezt, az utunkba sodródó csónakba. A partig tartó utat magunknak kell megtenni és mire kiérünk, addigra meggyászoljuk és feldolgozzuk a válást, a társunk elvesztését.

Segítség – Hogy ne ússz egyedül

Vannak, akik bár dolgoznak rajta, de még sem elég kitartók. Melléjük kell valaki, aki ösztönözi őket vagy motiválja a végelláthatatlan vizet szelve. Egy barát, aki meghallgat, vagy egy szakértő, aki tanáccsal lát el és utat mutat a part felé. Bárhogy is van, nem szégyen segítséget kérni, mert ettől függetlenül a megtett út sikere a mienk lesz, mint ahogy a parton váró boldogság, az újra hazatalálás is.

Kiúsztál, elfáradtál. Hanyatt dőlve a homokos parton felnézel az égre és elmosolyodsz. Már csak messziről hajlod a víz morajlását, ami most már nem kavar fel, inkább megnyugtat. Felállsz és elindulsz az utadon, immáron egyedül, a saját lábadon, békében önmagaddal, boldogan, magad mögött hagyva a partot. Kell idő, míg újra visszatérsz, és beszállsz egy másik csónakba. Ne siettesd, élvezd ki a magadra találás örömét! … és ne felejtsd el, bár már nem a vízben vagy, de a fejed továbbra is emeld a magasba, oda ahol a helye van! …és lélegezz!

Szerző: phm

http://citynews.hu/wp-content/uploads/2016/07/women-change-last-names-after-divorce.pnghttp://citynews.hu/wp-content/uploads/2016/07/women-change-last-names-after-divorce-150x150.pngNews CityÉletmóddepresszió,elengedés,elfogadás,gyász,újra egyedül,válás,válás után egyedül,válás utáni életNem vagy feleség, nem vagy kedves, sem szerető, sem társ. Hogy ki vagy? Az, aki előtte voltál. Hogy úgy érzed nem vagy már ugyan az? De, csak most kiszálltál egy csónakból, amiben valaha együtt eveztetek, ami süllyedni kezdett; és most egy félelemmel teli, hitet vesztett, kétségbeesetten levegőért kapkodó fuldokoló...