…kiáltunk fel induláskor, mikor a ruhák széken, földön, sőt még olykor a csilláról is lógnak. Azzal nyugtázzuk, hogy nincs egy rongyunk, vagy a rohanó életre fogjuk, esetleg, hogy épp nem vagyunk spontán típusok és nekünk mindenhez idő kell. Útban az ajtó felé megbotlunk egy pár cipőben vagy a táskánkkal leütjük az asztalon hagyott poharat… Önharagra gyúlva pár másodpercre magunkba nézünk és feltesszük a kérdést „Miért vagyok ilyen rendetlen?”, de válasz gyanánt végül azzal nyugtatjuk magunkat, hogy nem mi vagyunk a lakásért, hanem a lakás értünk. És ezer meg egy kifogást gyártunk arra, hogy ne kelljen belátnunk: a lakásunkat uralta káosz a lelkünkben elhatalmasodott kuplerájt tükrözi, ami végül a testünkön vetül ki.

Vannak, akiknek szakember kell, vannak aki maguk is belátják, lelki és – ebből kifolyólag – életvezetési problémával küzdenek. Úri passzió , gondolnánk. Hárítunk, kifogásokat gyártunk, hogy miért nem foglalkozunk a lelkünkkel. A munkába menekülünk, vagy intenzíven más problémáival kezdünk foglalkozni, mutatva milyen jó barátok vagyunk, miközben a saját várunk kezd összedőlni és végül egyedül fekszünk a romjai alatt.
lelki eredetű betegségek 2Miután önerőből nem sikerül kijutnunk lelkünk törmelékei alól, hangos kiabálásba kezdünk. Sokan megszánnak, sokan baráti jobbot nyújtanak, a család pedig kétségbeesetten kapálódzik, hogy megmentsen minket. Mi pedig várjuk a viszonzást, netalán még örömünket is leljük abban, hogy végre velünk foglalkoznak. De miért remélünk mástól a segítséget, ha önmagunkért nem voltunk képesek mindezt megtenni? Miközben várunk a testünkre és lelkünkre nehezedő terhek alatt, rájövünk, hogy saját kezünk által – lustaságból vagy kényelemből, netalán öntagadásból – kerültünk abba a helyzetbe ahol most vagyunk. Általában ilyenkor már késő, mert a betegség felütötte a fejét és nem segíthet senki más rajtunk, csak saját magunk.

Kétségbeesetten orvosról orvosra járunk, ahol szembesülünk azzal, amitől félünk. Azzal a válasszal, amit a kérdéseinkre kapunk, mint, hogy „Mi a bajom? Miért velem történik mindez? Mitől lettem beteg?”. A diagnózis egyszerű, amit vagy burkoltan, vagy éppen keményen az arcunkba vágva érkezik: ép testben ép lélek!

Hogy van-e megoldás, és ha igen, akkor mi az? Nos, a válasz egyszerű: igen, – és ezt is ezerszer hallottuk már – a megelőzés! A megelőzés nem csupán az egészséges életmódról, a több mozgásról/sportról, vagy megfelelő mennyiségű vitaminbevitelről, illetve a stresszmentes életről szól. A testünk mellett a lelkünk is törődést igényel, szükséges vele foglalkozzunk. Vele, azaz magunkkal. Ha nem megy egyedül, kérjük szakember segítségét, mert ezek a problémák nem oldódnak meg varázsütésre vagy baráti együttérzés által.

Biztosabb alapra stabil vár építhető. És az ember – legyen az nő, vagy férfi – alapja a lélek. Ezért bármilyen baj, probléma, vagy betegség üti fel a fejét, biztosak lehetünk benne, hogy okozója a sérült lelkünk, mert az életvezetési problémák és testi tünetek „csak” okozatok. Ezért ne a lakásunk rendrakására fordítsuk időnket és energiáinkat, mert az otthonunkban mindaddig káosz lesz, míg a lelkünk nem más, csak kész kupleráj.

Szerző: phm

http://citynews.hu/wp-content/uploads/2016/06/Unknown-5.jpeghttp://citynews.hu/wp-content/uploads/2016/06/Unknown-5-150x150.jpegNews CityEgészségegészséges lélek,egészséges test,lélekgyógyítás,lelki eredetű betegségek,lelki rendrakás,lelki segítség,testi betegség…kiáltunk fel induláskor, mikor a ruhák széken, földön, sőt még olykor a csilláról is lógnak. Azzal nyugtázzuk, hogy nincs egy rongyunk, vagy a rohanó életre fogjuk, esetleg, hogy épp nem vagyunk spontán típusok és nekünk mindenhez idő kell. Útban az ajtó felé megbotlunk egy pár cipőben vagy a táskánkkal...