Az életközépválság egy mindenkinél bekövetkező állapot. Érint nőt, férfit egyaránt. A nők könnyebben elfogadják magukat, könnyebben kerülnek erős bizalmi kapcsolatba másokkal, ezért az életközép átvészelés is másképpen zajlik le bennük, mint a férfiakban. Mondhatjuk, könnyebben átlendülnek rajta, anélkül, hogy kikészítenék teljesen önmagukat és környezetüket. A férfiaknál ez másképpen zajlik. Az óriási maszkulin büszkeség nem vagy csak ritkán engedi, hogy megnyilatkozzanak, segítséget kérjenek. Velük ezért nehezebb… hogy támogatni, elviselni tudjuk őket, először meg kell értenünk azt, hogy valójában ugyanannyit agyalnak, ugyanazon mennek keresztül, mint bárki más!

„Na, hello!

Ma megint minden úgy van jól, ahogy van? Igen, igen… ülök azon a flow-n…. de akkor, miért nem látok jövőképet? Miért érzem úgy, hogy erőltetem csak az életem, valójában semmi célja nincsen?! Láthatóan mindennek ellen tudok állni csak a kísértésnek nem…de hát semmi nem történik véletlenül…

Kész! Rosszul vagyok! Most meg nagy kínomban, már full spiri lettem. Remek! Vagy igazából nem is… egyszerűen csak figyelem a jeleket, meg a kurva angyalokat (akikben már nem kicsit hiszek) és rájövök, hogy az élet egy baromi nagy szőttes… De miért nem tudok most kiigazodni a sorok között? Hol van a határ realitás és spritualitás között?

életközép 1Bizonyos kor után, miért csak álmaim vannak, amiket képtelen vagyok megvalósítani? Mi ez a békjó rajtam, ami nem hagy előre menni, ami megrekeszt és szétfeszít? Lehet, hogy sunyi előrenyomulásban van bennem a depresszió? Már csak ez hiányzik…. Olyan baromira szeretetéhes vagyok, hogy nem tudom elmondani. Vannak, sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érzem, hogy semmi nem fog változni, hogy már mindig így marad minden, ahogy van. Magányos maradok. Úgy tűnik nem, de mégis. Nem élvezem, de nem tudom elképzelni, hogy kinyissak. Hol? Hogyan? Kezdjem el most? Komolyan???!!! Olyan elvárásokat építettem fel, hogy meg sem tudom már fogalmazni. Mit is akarok? Csendet. Szerelmet. Biztonságot. Gyereket. Nőt. Olyat, aki… Milyet is? Merthogy ugye rohadtul nem mindegy.

Megy a szekér, aztán egyszercsak hirtelen nincs jövőképem. Csak azt, látom, hogy lóvé van, egzisztencia van, de jól nem érzem magam. Minden stimmel, semmi nem stimmel. Nem vagyok a helyemen. Magamban nem vagyok a helyemen. Ha ezt valakinek elmondanám, full hülyének nézne, buknám a tiszteletet, a megbecsülést. Megértené valaki, mennyire pocsék úgy élni, hogy játszod az életed, de közben arra vágysz, hogy te saját magad büszke lehess magadra… ???!! Meglepne.

Mi a fenét kezdjek magammal….

Nem kell senki, közben meg képtelen vagyok egyedül lenni. Szükségem van valakire. Szinte már szomjazom, hogy legyen valaki, akire bizalommal támaszkodhatok. Minden tekintetben biztonságot nyújt nekem. Aki büszke rám. De, hogy lehetne bárki büszke rám, ha jómagam sem vagyok az magamra. Totál lever a katatón érzéketlenség. Csak játszok. Életet. A sajátomat. Másokét. A sajátommal. Másokéval.

Most olyan öregnek és semmirekellőnek érzem magam. Mi lesz velem? Mikor leszek képes tenni magamért? Hol hagytam el a büszke, harcos énemet?

életközép 3Tényleg hülyének néznének, ha ezt bevallanám valakinek? Néha, tényleg még magamnak sem merem. Hol vesztettem el a vonzerőmet? Nem is vagyok annyira mácsó? Nincs már olyan sikerem, mint anno. De kurva nehéz ezt feldolgozni!  Ha a vonzerő tényleg belülről fakad és én most kurvára nem díjazom magam, na, akkor frankón szarban vagyok! Hol van az a legenda, akinek éreztem magam? Hova lett a világhírű koncentrációm? Mitől lettem ennyire enervált?

Segítséget kellene, kérjek… nem merek. Az aztán nem illik hozzám. Vagy fordítsam ki magam a szoba négy sarkából és kezdjek új alapokat építeni? Akkor őszintének kellene lennem a környezetemmel… Patt! Idióta büszkeség, korlátozott agy, behatárolt ego! Engedjetek már végre el… hagyjátok már végre, hogy éljek! Meg akarom tisztítani az életemet!”

 

Szerző: Kovács Eni

 

 

http://citynews.hu/wp-content/uploads/2016/04/file1701347712205-1024x683.jpghttp://citynews.hu/wp-content/uploads/2016/04/file1701347712205-150x150.jpgNews CityEgészségdepresszió,életközépválság,jövőkép,vonzerő  Az életközépválság egy mindenkinél bekövetkező állapot. Érint nőt, férfit egyaránt. A nők könnyebben elfogadják magukat, könnyebben kerülnek erős bizalmi kapcsolatba másokkal, ezért az életközép átvészelés is másképpen zajlik le bennük, mint a férfiakban. Mondhatjuk, könnyebben átlendülnek rajta, anélkül, hogy kikészítenék teljesen önmagukat és környezetüket. A férfiaknál ez másképpen zajlik....